Az esztergomi zsidóság példamutató helytállásáról írtam az alábbi cikket:
- Esztergom és vidéke 1995.július 6.-
Dokumentum
"Az Eszergomi Körzeti Tv. számára írtam Széttöretett 75 éve címmel emlékműsort a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulója alkalmából. A kutatómunkám során érdekes dokumentumra bukkantam,amely dr. Zwillinger Ferenc nevéhez kapcsolódik.(Portréját a legutóbbi Időlapozóban szintén én próbáltam megrajzolni.) Az Esztergm című politikai napilap 1920.június 10.-én az alábbi közleményt jelentette meg.:
`Az esztergomi izraelita hitközség képviselő-testülete dr. Zwillinger Ferenc indítványára a következő határozatot hozta:
Az esztergomi izraelita hitközség mély megdöbbenéssel és őszinte fájdalommal értesült a békeszerződés aláírásáról.Hazafias szívünk egész melegével érzünk együtt a kegyetlenül szétszakított Magyarország minden részében felzúgó s a meggyötört lelkek millióinak ajkáról elemi erővel kitörő tiltakozással.Egy szívvel s egy lélekkel teljesen egyértelműen kijelentjük, hogy mi a békeszerződés feltételeibe soha belenyugodni nem fogunk - felajánlva életünket, vérünket és utolsó filléreinket - rendületlenül küzdeni fogunk, hogy szeretett hazánk ismét a régi nagyságában és a régi boldogságában tündököljön. Elhatározza a képviselő-testület, hogy mindaddig amíg ezt el nem érjük minden szombaton és ünnepnapon a nyitott frigyszekrény előtt a főrabbi ünnepi köntösben imát fog mondani hazánk területi nagyságának helyreállításáért és a magyar nemzet régi boldogságának,dicsőségnek és gazdagságának visszaszerzéséért.
Úgy érzem, hogy ez a mélységes - a magyarság sorskérdéseit a magáénak érző és valló - hazaszeretet nem szorul különösebb kommentárra. "
Tizenöt éve jelent meg ez az írásom és azt mondhatom, hogy az Európai Unió lényegében megoldotta a trianoni széttöretés alap problémáját, hiszen határok nélkül közlekedhetnek a régi Magyarország területén a mai szlovák, román, ukrajnai ,szerbiai , horvátországi vagy osztrák területen élő magyarok és nem magyarok. A kettős állampolgárágról szóló törvény pedig szorosabbá tette az anyaországhoz való kapcsolatot a határon kívül élő magyarok számára. Bár Szlovákia korábban ellenségesen fogadta ezt a törvényt, de az új kormányban magyarok is miniszteri tárcát kaptak és lehet, hogy enyhítik a kettős állampolgársággal kapcsolatos fenntartásaikat.
Nyolcvanéves Mohácsi Miklós, az ETE Esztergomi Szervezetének elnöke (Hídlap 2010.aug.14.)
Az energia
áthatja egész életünket
Nemrég köszöntötték Mohácsi Miklós mérnököt nyolcvanadik
születésnapja alkalmából. A műszaki tudományos közéletben ma is aktívan részt vevő Mohácsi Miklóst jól ismerik Esztergomban és országos szinten is, jelenleg is a Gazdálkodási
Tudományos Társaságok Szövetsége elnökségi-, valamint az ETE Műszaki Tudományos Tanács tagja.
– A MTESZ nevében Gordos Géza professzor elnök köszöntötte önt nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Az Esztergomi Szervezet
részéről dr. Fórián István elnök köszöntő szavaiban kiemelte: „Életed minden napját áthatotta a szakma iránti szeretet, valami új alkotás iránti vágy az általad irányított szervezet folyamatos fejlesztése”.
Élete során mi vezérelte a mérnöki munka felé?
– Anyai nagyapám Schmieder Vilmos 1903-ban jött Ausztriából
Nyergesújfaluba, s Hatschek Lajos megbízásából építette fel a második eternitgyárat. Az eternitgyár bővítése idején az 1920-
as években a család itt lakott Nyergesújfalun, és a szüleim
itt ismerkedtek meg. Én gyerekként az akartam lenni, ami a nagypapa is volt, és így fordult érdeklődésem a reáltudományok felé. A szalézi rend iskolájában és az esztergomi egykori bencés
gimnáziumban nagyon jó képzést kaptam a reáltárgyakból. Érettségi után egy évig az eternitgyárban dolgoztam, majd felvettek
a Műegyetemre, ahol 1956-ban diplomáztam.
– Fiatal mérnökként hol kezdett el dolgozni, és hogyan kapcsolódott be a műszaki értelmiséget tömörítő egyesületek tevékenységébe?
– A dorogi Erőműben kezdtem el dolgozni 1956-ban és a ranglétrát
végigjárva 1962-től az Erőmű főmérnöke voltam 1971-ig. Tulajdonképpen itt léptem be a műszaki tudományos egyesületek
tagjai közé mint a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE), illetve az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) és 1964-
től vagyok az egyesületeket összefogó MTESZ tagja. Életutam
során 1971-ben az akkori legnagyobb villamosenergia-termelő
beruházásként számon tartott Mátrai „Gagarin” Erőmű főmérnöke
majd műszaki igazgatója lettem. Itt dolgoztam 1979-ig és külön öröm volt számomra, hogy évtizedek múltán sem felejtettek
el, 2003-ban a Mátrai Erőmű üzembe helyezésének harmincéves
évfordulóján tartott ünnepségen egy arany emlékplakettet
adott át az erőmű mostani német tulajdonosa.
Esztergomban 1979-ben telepedtem le és az esztergom-kertvárosi NIM Továbbképző Központ (mai Oktáv Képző Központ)
szakmai oktatási vezetője lettem. Nyugdíjba vonulásom után még több időm lett a szakmai tudományos életben való közreműködésre. Az ETE Esztergomi Szervezetének alapító tagja vagyok, a szervezet elnökeként az esztergomi MTESZ keretében sorra szerveztük a különböző szakmai tudományos találkozókat, mint az országos főenergetikai szemináriumok vagy műszaki tudományos
konferenciák.
– Úgy tudom, hogy komoly szakmai hozadéka is volt ezeknek a rendezvényeknek.
– A magyar energiarendszer európai szintre való átalakítását végigkísértem a szakmai konferenciák sokaságával. Erről összefoglaló szakmai cikket is írtam: „Szerkezetváltás az energiaiparban
(1991-2006)” címmel. A különböző energetikai szakterületeken dolgozók naprakész információkat kaptak a konferenciákon a tudományos élet legújabb eredményeiről, sőt az energetikai törvények bevezetése előtt a kormány számára is adtunk szakmai tanácsot konferenciák keretében. Például 2001-ben dr. Bogár László, miniszterelnöki államtitkár és dr. Latorcai János a parlament gazdasági bizottságának elnöke közreműködésével tartottunk konferenciát „Energetika és civil szervezetek szerepe a kormány energiapolitikájának megvalósításában” címmel.
– Életműve összegzéseként 71 évesen egy újabb diplomát is kapott.
Erről szólna néhány szót?
– Európa mérnöki címet kaptam Brüsszelben a FEANI-hoz benyújtott
diplomamunkám alapján. Lényegében összegeztem és dokumentáltam mérnöki tevékenységemet és ennek alapján kaptam meg az Európa-mérnök címet, amely nemzetközi szakmai
elismerést is jelent.
